Vannak ellendrukkereink és szövetségeseink – ezt már biztosan megtapasztaltuk. A legérdekesebb mégis megtapasztalni azt, amikor a legnagyobb szurkolónk és a legborzasztóbb ellenségünk is mi magunk vagyunk – önmagunknak. Ezt főleg akkor tapasztaljuk meg, amikor valamilyen változás előtt állunk. A saját elménk irányításához adunk most 3 tippet.
1. A dolgok csak közelről látszódnak nagynak
Emlékszel kisgyerekkorodból olyan helyre, amely óriásinak tűnt? Egy park, egy játszótár, a szomszéd háza, az iskola mögötti udvar? Tudod, ami úgy élt az emlékezetedben, hogy milyen végeláthatatlan. És amikor pár évtizeddel később visszatértél oda, akkor jöttél rá, nem is olyan óriási, sőt, szinte kicsi ez a hely, de mindenképp belátható. Van, hogy az idő segít átértékelni dolgokat, máskor a tapasztalataink jelentenek mentsvárat és az is elég tud lenni, ha nézőpontot váltunk. Gondolj csak arra, hogy kedvenc filmed főhőse hogyan küzdene meg azzal az élethelyzettel, amiben épp vagy? Vagy épp gyerekkori éned milyen tanáccsal látna el? És 10 évvel későbbi önmagad mivel biztatna? Ha egy dolog, egy terv, egy cél közelről túl nagynak látszik, próbáld meg időben vagy térben eltávolítani magadtól!
2. Álmodozhatunk az akadályokról vagy tervezhetjük a vágyott jövőt
Egy kedves kolléganőm válni készült. Tényleg készült rá. Áldozatként élt egy erőszakos férj mellett. Évekig tervezte, milyen lesz, amikor elmegy ügyvédhez, hogyan mondja el döntését a férjének, a gyerekeknek, milyen ruhát vesz fel a bíróságra, stb.
Az elképzelt dolgokat azonban nem váltotta valóra, mert túl aprók voltak a részletek és túl nagyon a következmények. Sőt, az apró álmok közé mindig becsúsztak az akadályok: ki, mit fog mondani, hol fognak lakni, hogyan lehet egyedül menedzselni egy családot? Később úgy fogalmazta meg, hogy az apró körülményekre fókuszált és nem a vágyott életre, sőt, még a képzeletében is korlátozta magát! Amint a fantáziájában megjelent, hogy milyen lesz a gyerekekkel együtt, de már a férje nélkül élni, hogyan telik majd egy nap, milyen lesz az otthonuk, hogyan beszél a változásról a közös barátaiknak, miként „logisztikázza” egyedül a gyerekeket, kiktől kér segítséget, nos, innentől számítva 11 hónap múlva már a válást is kimondták.
Ha az akadályokra fókuszálunk, akkor a problémákat nagyítjuk fel, ha a vágyott jövőt képzeljük el, akkor az agyunk megoldásokat keres, hogyan érhetjük el a megálmodott célt. A folyamat olyan, mintha tárgyalnánk magunkkal: győzzük meg, hogy mire koncentráljon, s ez inkább a vágyott jövő legyen, mint maga a probléma!
3. Mindenki a saját elméjének főnöke.
Életünk mindennapjaiban vannak befolyásolók: ellendrukkerek és szurkolók is. A legnagyobb befolyásolással azonban mi vagyunk saját magunkra. Sőt, a saját elménk főnöke, vezérigazgatója és befektetője MI vagyunk. Tételezzük fel, hogy te egy befektető vagy. Milyen cégbe fektetnél be szívesen? Oda, ahol egy pesszimista, akadékoskodó, kekec, gyáva, álmodozni is rest főnök van, vagy inkább oda, ahol a saját kudarcaiból és sikereiből is tanulni képes, konstruktív, célra tartó és álmodni is merő vezető van? Nos, a saját elméd befektetője is te vagy! Mivel tömöd a fejed? Milyen gondolatokat ültetsz el és ehhez mérten mit aratsz majd?
Nem, ez nem azt jelenti, hogy ha pozitív gondolatokat vetsz el, akkor mindig babérokat aratsz, azt jelenti, hogy tudatosan képes vagy feldolgozni a nehéz időszakokat is és képes vagy elfogadni ami most épp történik. Mert az igazi változások mindig akkor kezdődnek, amikor már nem küzdünk a történtek ellen, nem próbáljuk megváltoztatni ami van: „mi lett volna, ha…”, hanem elfogadjuk azt, ami épp van. Ha a saját elméd első számú vezetője vagy, mi az, amit érdemes elfogadtatnod önmagaddal?
