Pénzügyi területen dolgozó ügyfelem nagyjából fél évvel a coaching folyamatunk megkezdése előtt lépett szakértői szerepből vezetői pozícióba. Legfeljebb egy évet adott magának, hogy kiderüljön, mennyire tud azonosulni az új szerepével. A folyamat elején nehéz volt számára pontosan megfogalmazni mi a fő témája és célja, csak azt érezte: valami nincs rendben.

Ahogy mélyült köztünk a bizalmi kapcsolat, egyre könnyebben fogalmazta meg, mennyire sok energiát visznek el a hétköznapjai. Felismerte, hogy a szabadidő, a családdal töltött minőségi idő és a feltöltődést nyújtó hobbik fokozatosan háttérbe szorultak, a munka pedig még otthon is gyakran vele marad. Fájdalmas felismerést hozott a munka-magánélet egyensúlyának felborulása, perfekcionista énje azonban arra késztette, hogy mindkét területen szinte erején felül teljesítsen. A “majd holnap jobb lesz, most még ki kell bírni” mentalitás mindeközben ebben a kimerítő helyzetben tartotta.

A többedik ülésünk valódi fordulópontot jelentett számára. Az addig kimondott érzelmek, megfogalmazott gondolatok, valamint egy célzott coaching intervenció hatására mélyebb megértés és elmozdulás történt benne. A folyamat végére nemcsak szembenézett valódi szükségleteivel, hanem képessé vált azokat bátran meg is fogalmazni vezetői felé. Legnagyobb örömére és megnyugvására kérése elfogadásra talált, így visszatérhetett eredeti középvezetői pozíciójába. Egy olyan szerepbe, amely sokkal inkább összhangban állt belső igényeivel és élethelyzetével.

A felsővezetői pozícióban töltött időszakot végül egy tanulságos kalandként keretezte át, amely segített rálátni, melyek a valódi értékei, miben rejlik az ereje, és hogyan tudja ezt a lehető leghitelesebben és leghatékonyabban a csapata, valamint a vállalata szolgálatába állítani. Közben felismerte, hogy ebben a szerepben is megbecsült tagja a szervezetnek. Új célokat fogalmazott meg, felszabadultsága pedig nem csupán szavaiban, de nonverbális kommunikációjában is érezhetően megjelent.