Nagyon gyakori, hogy átmenetekben támogatom ügyfeleimet, olyan helyzetekben, amikor azt érzik, hogy amit most tudnak, tesznek, az már nem illeszkedik ahhoz, amit szeretnének. Egy ilyen helyzet sokféle érzést hozhat magával: lelkesedést, tettvágyat és gyakran elbizonytalanodást, megfelelési vágyat, szorongást. Fontos számomra, hogy a folyamat során tisztábban és pontosabban láthatóvá váljon a vágyott jövő, és az odavezető út, hogy megtapasztalhatók legyenek a belső és külső erőforrások, és hogy mindeközben magunkkal jól bánva, türelemmel, magabiztosan haladjunk a célunk felé. 

 

Szakmai elakadás kapcsán keresett meg egy ügyfelem. Azt tapasztalta, hogy az elmúlt néhány évben a szakterületén nem tud kibontakozni, nem kap megfelelő teret, felhatalmazást, emiatt az önbizalma csökkent, kiégés közelbe került. Azt a célt tűzte ki, hogy szeretné újjáépíteni szakmai identitását, magabiztosságát. A vágyott jövőképpel kezdtük a munkát: körüljártuk, hogyan jelenik meg az a szakmai minőség, amit képviselni szeretne, milyen feladatokat fog végezni és milyen lesz mindeközben a megélése. Erre a képre építettük a teljes folyamatot, melyben végig szálaztunk erősségeket, fejlesztendő területeket, erőforrásokat és megfogalmaztunk szükségleteket. Közben figyeltünk arra az érzelmi hullámzásra, amely kísérte a munkát: adtunk teret a nehéz érzéseknek, és figyeltük ahogy ez változik. A folyamat végére az ügyfelem azt fogalmazta meg, hogy megerősödött, visszatért a hite, lelkesedése illetve a magabiztossága, és el is indult azon az úton, amin keresztül a vágyott jövő elérhető közelségbe került.