Ha valami nem teljesen OK az életedben, nézz szét, hogy nincs-e szükséged ezek közül valamelyikre: tanult optimizmus, tudatos éberség, randevú magaddal, digitális elvonókúra. Nincs csodabogyónk, varázsszerünk, amely minden helyzetre hat, mégis… Hátha elolvasva, megfontolva, valamelyik mégis hasznos lesz számodra.
Tanult optimizmus
Körülbelül minden ötödik negatív gondolatunkra jut egyetlen pozitív. Tudatosan javíthatunk ezen az arányon: ha rajtakapod magad a pesszimizmuson, akkor szándékosan iktass meg néhány optimista meglátást. Ez egyáltalán nem kell, hogy önbecsapással járjon, nem a „hurrá-optimizmusra” biztatunk, csak arra, hogy a jót is vedd észre a helyzetekben, a körülményeidben ne csak a nehézségeket, hanem a lehetőségeket is lásd meg. Ha úgy érzed, hogy ez nem megy, akkor emlékeztesd magad a közeli és a távoli céljaidra: miért éri meg a derűlátás és mi ad okot számodra a bizakodásra?
Tudatos éberség
Ha valaki felbosszant, mélyrepülésbe vált az agyad és majd felrobbansz az idegességtől, kezdj el koncentrálni egy testrészedre vagy a beszélgetőpartnered orrcimpájára vagy fülére. Ne írd tovább a belső monológod, hogy mennyire idióta ez a helyzet, hogy legszívesebben megfojtanád a másikat, stb., inkább koncentrálj magadra, a lélegzetvételedre vagy a másikra.
Ez „kivesz” a helyzetből és eltereli a gondolataid a negatív érzéseidről. Mindez nem azért hasznos, hogy ne érezz haragot vagy dühöt, frusztrációt vagy sértettséget! Csakis azért, hogy ne tégy, ne mondj olyan dolgot, amit öt perc múlva megbánnál. Az önkontroll gyakorlása közben az is lehet, hogy barátkozni szeretnél az érzéseiddel: akkor gondold végig, hogy mit érzel, hogyan érdemes az érzéseidet hasznosítani a kapcsolatod, a helyzet minősége érdekében?
Randevú magaddal
Kevés időt töltünk magunkkal. Rohanunk a feladatok után, egyre többet vállalunk vagy raknak ránk, majd a munka súlya agyonnyom minket. Ebben az iszonyatosan gyors és információban tömény mindennapokban elmegyünk, elélünk mások és önmagunk mellett is.
Néha csak rácsodálkozunk magunkra, egy-egy megnyilvánulásunkra, de nem tesszük fel a kérdést: Mi történt, hogy megváltozott a vélemény? Miért reagálok így? Aztán 40-50 éves korunkban rádöbbenünk, hogy elégedetlenek vagyunk az életünkkel. Jó esetben a kapuzárási pánik nemcsak a változtatási igényt katalizálja, hanem az önmagunk jobb megismerésének vágyát is. Ez fájdalmas, sokszor nehéz útra visz minket. Az önismereti utat hamarabb is elkezdhetjük járni, s kevésbé gyötrelmes módon. Időnként randevúzzunk, töltsünk minőségi időt magunkkal. Milyen céljaink, vágyaink vannak? Milyen állomásai vannak annak az útnak, amit bejártunk? Ezek az állomások hogyan befolyásolták az életünket? Az időtöltés lehet egy csendes hét, naplóírás, meditációs alkalmak, vagy egy önismereti kurzus esetleg egyéni coaching.
Digitális elvonókúra
A különböző kütyük úgy épültek be az életünkbe, hogy szinte észre sem vesszük, hogy ismét valamin „lógunk”: televízió, számítógép, tablet, telefon, stb. Azt az időt, amit képernyő előtt töltünk, jóízű beszélgetéssel is tölthetnénk, tény, hogy az emberi kapcsolatok építésébe jóval több energiát kell tenni, mint egy számítógépes játékban való részvételhez és ez utóbbi egyszerűbb és sokkal gyorsabban hoz sikerélményt is. Csakhogy egy telefon, egy alkalmazás nem főz teát és nem takar be, ha beteg vagy, át sem ölel és nem hallgatja meg a problémáidat sem. Ahhoz, hogy kontroll alatt tartsuk a kütyü-függőségünket, időnként iktassuk ki az életünkből a digitális kommunikációt. Tegyük el szem elől, hogy ne is kísértsen bennünket. Ha rajtakapjuk magunkat, hogy keressük a távirányítót, a telefont, akkor nézzünk körbe, mi minden miatt éri meg a valóságos kommunikációt választani a virtuális miatt.
