Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Stoptábla a fájdalmas emlékeknek

Stoptábla a fájdalmas emlékeknek

Gyerekkori trauma, betegség átélt kínja, szakítás nehézségei, szeretett családtag elvesztése – megannyi sajgó emlék gyötörhet bennünket, amiktől jó lenne szabadulni vagy legalább megszelídíteni a fájdalmat, amit okoznak. Szomorú, frusztráló, stresszt okoz, egészségtelen hosszú időn keresztül a múltban élni vagy túlgondolni, újra és újra „elővenni” az előtörő, fájdalmas emlékeket. Ha régóta bánt néhány rossz vagy szívfacsaró emlékkép, tragikus múltbeli események okoznak lelki kínokat és nem akarsz velük ébredni reggelente, tudd, hogy tehetsz magadért. Íme 5 tipp mihez kezdj a gyötrelmet okozó gondolatokkal.

Ha még ott tartasz, hogy jó érzés sajnálni magad, beleburkolózni a fájdalom vastag köpenyébe, akkor olvasd fenntartással ezt a cikket: a következő öt technika akkor hasznos, ha megért benned az elhatározás, hogy könnyíts a szíveden és elengedd a múlt szomorúságízű emlékeit.    

  1. Tervezd újra a gondolataid útvonalát.

A tudatosság első lépése, hogy felismered, időt töltesz a múlttal, az emlékrágódással, és ez energiát visz tőled. Tégy fel magadnak kérdéseket, például: hogyan tudok stop táblát tenni ezeknek a gondolatoknak? Hogyan tudok kijutni a szomorú/negatív emlékképek zsákutcájából. Vannak-e olyan szép emlékeim, amelyek inspirálják az újratervezést? Hogyan tudok elsőbbséget adni a pozitív emlékképeimnek a negatívok helyett? Ne feledd, kizárólag te tudod befolyásolni a gondolataid sebességét, hogy melyik elé teszel stoptáblát vagy küldöd parkolópályára illetve melyiknek adsz elsőbbséget, engeded gyorsítósávban haladni.   

  1. Bánj kesztyűskézzel magaddal.

A kellemetlen vagy fájdalmas emlékekhez való gyakori visszatérés rosszkedvet, szorongást okoz. Gondoljunk csak egy szakítás utáni gyötrelmes időszakra, ahol mi vagyunk az elhagyott fél, mindenről a másik jut eszünkbe, egyszerre tombol bennünk a meddő szerelem és a düh, a sértettség, a megalázottság. A helyzettel kapcsolatos tehetetlenség szorongást vált ki, így gondoskodjunk szeretetre, megértésre vágyó sérült önmagunkról. Adjunk magunknak empátiát és pozitív visszajelzést: „nem könnyű most, sőt, ez nehéz helyzet, milyen jó, hogy türelemmel viselem” vagy „most van igazán szükség az eddigi tapasztalataimra, hogyan tudok egy kellemetlen, magányos időszakot átvészelni, mindent megteszek magamért, hogy vigyázzak a lelki egészségemre.” Ne csokoládéval, plusz kalóriával, vagy önmarcangoló éjszakai álmatlansággal büntessük magunkat, sokkal inkább szeretettel, figyelemmel forduljunk önmagunk felé.       

  1. Helyezd a fókuszt a jövőre.

A múlttal való foglalkozás hasznos is tud lenni, ha arra koncentrálsz, milyen tanulságaid vannak az esettel kapcsolatban és ezeket a következtetéseket hogyan tudod hasznosítani a jövőd érdekében. Ha például nehéz emlékek ébrednek benned egy elhunyt, szeretett személlyel kapcsolatban, akkor könnyű belefeledkezni az emlékek okozta bánatba és jöhetnek is a negatív gondolatok: miért nem törődtem vele többet, vajon megtettem-e érte mindent, stb. Ésszel tudjuk, hogy ha csak nincs időgépünk, akkor ezek teljesen felesleges gondolatok. Helyette érdemes a fókuszt a jövő cselekvésére helyezni: Mit tanulhatok ebből? Kinek adhatom oda azt a figyelmet és törődést, amit most hiányoltam? Persze most nyugodtan mondhatod, hogy másnak hiába adod oda, az nem hozza helyre a mulasztást. Ez igaz, ám a negatív gondolatok, az önmarcangolás sem hozza vissza a szeretet személyt. Hagyd, hogy az emlékeid az élő kapcsolataid minőségét javítsák, akár már holnaptól.     

  1. Sajnálat helyett koncentrálj a hálára.

Nem tudunk egyszerre csalódottságot és hálát is érezni. Ha észreveszed, hogy erőt vesz rajtad valamilyen negatív gondolat, cseréld le a szomorúságot vagy elkeseredést hálára. Miért tudsz köszönetet mondani annak, aki az emlékeket felidézi benned? Miért lehetsz hálás önmagadnak? Ha a rossz, nehéz emlékeket kiváltó helyzetre vagy emberre semmiképp nem tudsz hálával gondolni, ne kényszerítsd magad, ne akard becsapni önmagad. Gondolj másra, olyan emlékekre, amik a hála érzetét idézik fel benned. Kinek, miért tartozol köszönettel?         

  1. Adj magadnak határidőt a szomorúság megélésére.

Ha már jó ideje gyötör egy rossz, borús emlék, még ki lehet bírni néhány napot vagy 1-2 hetet, ugye? Ne akard azonnal elűzni, minél kényszerűbben akarod, annál inkább ragaszkodik majd hozzád. Állapodj meg magaddal, hogy adsz még 1 vagy 2 hetet a kínzó emlékek megélésére. Ezzel felhatalmazott magad a fájdalom megélésére, ugyanakkor határt is szabsz annak, hiszen tudod, hogy nem szükséges belefulladni az önsajnálatba, a fájdalomba, hiszen meghatároztat annak a végső dátumát. Ha egy vagy két hét nem elégséges, nézd meg, hogy mennyivel javult a helyzet és örülj a már elért eredménynek, s ha szükséges, hosszabbítsd meg az emlékeid negatív megélére szánt időt. Lehet, hogy erre többször is szükség lesz, a lényeg, hogy vedd észre a haladásod, hogy már nem a rossz érzések uralnak téged, hanem te uralkodsz rajtuk!    

Tartalomhoz tartozó címkék: Márton-Koczó Ildikó