Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Nehéz helyzetben is OK-nak maradni

Nehéz helyzetben is OK-nak maradni

Könnyű jókedvűnek lenni, ha épp minden rendben az életünkben. A nagy kérdés az, hogyan tudunk segíteni önmagunknak akkor, ha épp nehéz helyzetben vagyunk. Cilárik Adrienn blogger most már jó pár éve kínlódik egy kórral és nemrég még az állását is elveszítette. Kétségbeesett sorok helyett inkább arról ír, hogyan tud segíteni a reménytelennek tűnő és depresszió közeli élethelyzetekben az önismeretünk mélyítése.

Ismerős a helyzet, mikor a villámok felettünk cikáznak, össze-vissza csapkodnak, mi pedig alig győzzük utolérni magunkat egy-egy feladatban? Mikor minden ellenünk esküdött össze, gondolnánk? Mikor úgy érezzük semmi sem úgy sikerül, ahogy mi magunk elterveztük vagy éppen szerettük volna. Sokszor azt hisszük van időnk, éppen ezért akár egy-egy feladatot tologatunk halogatunk, míg odafentről az a bizonyos villám nem rombolja össze a mi kis eltervezett "kényelmes" gondolatmeneteinket és nem zúdít ránk egy rakat terhet. Hogyan éljük túl? Hogyan ne süppedjünk bele a gondokba? Hogyan ne húzzon ez az általunk negatív élmény még inkább a mélyre és a depresszió világába? Arra jöttem rá, mindez akkor sikerülhet, ha ismerjük magunkat. Ismerjük, hogy milyenek vagyunk, hogyan viselkedünk nehéz helyzetben vagy épp sikerek közepette. Azt sem árt tudni, hogy mivel tudjuk önmagunkat motiválni, s azt is, hogyan tudunk életünk negatív és pozitív időszakaiból tanulságokat keresni.   

Eddigi életem során nagyon sokat tanultam már magamról és az emberi kapcsolatokról. Korán belecseppentem a felnőttek játszmáiba, jómagam nem egy idilli családban nőttem fel, ahol minden rózsaszínben úszott volna. Voltak elég komoly viták és családon belüli gondok, amik néha még most is megvannak. Ám egy időszak után ezeket nem átokként fogtam fel, hanem áldásként. Áldás, hiszen a későbbiek folyamán nem egy olyan esetet láttam, amikor úgy éreztem magam, de jó, hogy én már ezeken az élet adta leckéken túl vagyok. Koromhoz képest a gondolkodásom mindig érettebb volt. Iskolák, tanulások, spórolások, fiatalon munkába állás, hogy a féléves tandíjat saját magam teremthessem meg, hogy ne kelljen senkitől se függnöm, hogy mindig csak a szükséges és minimális támogatás legyen meg számomra, mind amellett pedig maradjak önálló. Nem lettem elkényeztetve, nem kaptam meg mindent, amit akartam, de megkaptam mindent az élettől, amire épp adott helyzetben szükségem volt.

Négy évvel ezelőtt a halállal néztem farkasszemet. Ki lettem szolgáltatva. Huszonnyolc évesen újra mindent előröl kellett megtanulnom. Hosszú tanulás volt, de megcsináltam. Voltak hullámvölgyek, volt egy pont, mikor én is feladtam volna már. Mégis küzdöttem, harcoltam önmagamért, az életemért. Nem dicsekedhetem kettőnél több munkahellyel, sőt jelenleg egyel sem. Nemrégiben  ugyanis bejelentették annak megszűnését. Jelenleg teljes életet élek ugyan picit megváltozva és  álláskeresőként, mégis elmondhatom, hogy ÉLEK. Itt vagyok, hogy most írhatok nektek, van családom, van szerető párom, vannak keresztgyerekeim, vannak barátaim, megvan a minden napos betevő falatom és van a fejem felett plafon.

Hogyan nem rántom le magad a mélybe? Hogyan tudok megmaradni vidámnak és mosolygósnak? A betegségem megtanította számomra, hogyan legyek kreatív. Hogyan vegyem észre amim van. Hogyan ne keseregjek azon, ami történt, hanem készítsek különböző akció terveket. A betegségnek köszönhetem, hogy adott általam negatívnak ítélte helyzetben nem merülök el, hanem a megértettem és elfogadom szakaszon túl, már azon gondolkodom, hogyan merre tovább. Hogyan oldjak meg egy adott szituációt? Ismered a Békés harcos című filmet? Ott szerepel ez a gondolat: "Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen. A jó harcos nagyon is sebezhető... Ez teszi igazán bátorrá! A harcos cselekszik, csak a bolond sír!" Mindahhoz, hogy a negatív élményeket, a traumákat megfelelő módon tudjuk kezelni, nem árt, ha a fizikai jólét mellett eddzük és igyekszünk jó irányba terelni mentális jólétünket.

Mindennapjaink minőségét meghatározza, hogy mennyire vagyunk tisztában saját magunkkal, bensőnkkel. Az önismereti tréningek egyfajta tükröt adnak számunkra. Külső megjelenésünk mellett, milyen lelki belső társul. Hogyan találjuk meg testi-lelki harmóniánkat. Fontos céljaink megvalósításához, életutunk előrehaladásához, kellő önismerettel rendelkezzünk. Sokan talán még a mai napig kételkednek a különböző önismereti technikák, tréningek kapcsán. Sokszor úgy gondolják, hogy nincs rájuk szükség, mert remekül összhangban vannak saját magukkal, miért kellene nekik egy önismereti út? Ha másért nem, a visszacsatolás miatt szerintem érdemes egy önismereti kalandozáson részt venni. Biztosan ismerem-e olyan jól saját magam, mint azt hangoztatom?  

Ne félj megismerni önmagad! A kompetenciáid mellett a hátrányaid.  A komfortzónád mellett a félelmeid. Számtalan sok önismereti technika, képzés létezik. Az elmúlt időszakban két önismereti lehetőség adódott az életemben, melyről bővebben saját blogom oldalán írtam.  Az egyik a lóval asszisztált önismereti tréning. Néhány hónap kihagyás után visszatértem a lovakhoz, s részt vettem egyéni önismereti kalandozáson. Legyőztem a félelmeim, átléptem a komfort zónám határát, mikor becsukott szemmel kellett a lovat vezetnem úgy, hogy engem is vezettek. Hihetetlen, hogy a tréner kívülről nézve mi mindent megállapít egy ilyen feladat során, melyet veled összevett, hiszen fontosnak tartja, hogy Te magad ebben a szituációban hogyan is érezted az együttműködést a lóval, valamint azzal a személlyel, akire rábíztad magad. Milyen érzés volt átlépni a saját komfortzónád? Milyen érzés volt egy olyan szituációba benne lenni, mikor nem tudtad mikor mi fog történni? Nem volt előre megírt forgatókönyv. Minden adott pillanatban dőlt el. Hogyan érezted magad, mikor csak úgy kaptad a feladatotokat és nem tudtál egyikre se felkészülni?

Ezzel párhuzamosan pedig alávetettem magam egy grafológiai elemzésnek is. A kézírásunk ugyanis nagyon sokat elárul saját magunkról, s jó tudni, hogy akár az állásinterjú során is élhet az interjúztató cég azzal a lehetőséggel, hogy grafológussal értékelteti ki a kézzel írt motivációs levelet. A grafológustól kaptam egy feladatot: írjak egy levelet a barátnőmnek, mérjem le az időt, melyet tüntessek fel a levél hátoldalán. Két hét múlva pedig már jött is az elemzés rólam. Meglepődtem, hogy mennyire pontosan kiértékelt olyan valaki, aki nem is ismeri az életemet. Tökéletes leírást adott saját magamról.

Természetesen még számtalan önismeretmélyítést segítő technika van. Bármelyik önismereti technikát is választod, az a lényeg, hogy magad miatt tedd, amelyik igazán érdekel, felkeltette a kíváncsiságod. Önismereti fejlődésünk érdekében, akár olyat is érdemes kipróbálnunk, amely elsőre meghökkent, el sem tudjuk képzelni, hogy előre vihet minket. Én csak két lehetőséget említettem most, nézz szét milyen lehetőségek vannak még, kérj véleményt másoktól, ők milyen technikákat, módszereket próbáltak ki? És döntsd el, melyik hozhat Neked fejlődést? Szóval, melyik önismereti technikát próbálod ki a közeljövőben? És melyiket másodikként?


Szerző: Cilárik Adrienn
www.cilarikadrienn.cafeblog.hu

Tartalomhoz tartozó címkék: Cilárik Adrienn