Újragondolt szerepek


Kínlódsz, hogyan teremtsd meg az egyensúlyt a munka-magánélet feladatai között? Lavírozol gyerek-logisztika, "mit főzzek?" gondolatok és karrier között? Előfordult már veled, hogy mindenkire jutott idő, csak magadra nem? Ha a válaszod többségében igen, akkor olvasd el Kayser Ágota üzleti coach, háromgyermekes anyuka írását: hétköznapi szerepeink újragondolásához ad egy praktikus ötletet. 

Kislányom szinte mindennap más és más szeretne lenni: mennyasszony, balerina, hercegnő, s egyelőre tőlem várja, hogy megvalósuljanak az álmai. Így van, hogy balerina szereléshez válogatok ruhadarabokat, máskor menyasszonyi ruhát varrok maradék függönyökből. Ahogy ő váltogatja a szerepeit, úgy én is, hiszen egyszerre vagyok megértő anya, kreatív beszélgető társ, hogyan is nézzen ki álmai ruhája és persze ha kell, akkor varrónő is. És persze korántsem csak ennyi szereppel kell elbírnom a mindennapokban: egyszerre vagyok még feleség, testvér, sógornő, barátnő, házvezetőnő, coach, kolleganő, egyszerűen csak nő, és még sorolhatnám megannyi helyen szükséges helytállnom.

 

Nem vagyok ezzel egyedül, ugye? Ha ismerős a helyzet, akkor talán az energia-, és időhiány is az lesz. Milyen sok mindenkinek és számtalan helyzetben szeretnénk megfelelni, s mindeközben épp magunkra nem marad elegendő idő és energia. Szerepeink mennyisége egy-egy élethelyzet függvényében változhat, azok minőségén viszont csak mi magunk tudunk változtatni, s ehhez szeretnék adni egy egyszerű, ám annál elgondolkodtatóbb eszközt.

 

Első lépésként vegyünk magunk elé egy üres lapot, középre írjuk fel a nevünket, majd mintha csak napot rajzolnánk, gyűjtsük köré a szerepeinket – az összeset. Bármilyen szerepünket, amit fontosnak tartunk. Érdemes a szerepekhez tartozó legfontosabb tevékenységeinket is felsorolni. Majd vegyünk 100 egységet, amit a szerepek fontossági sorrendjében elosztunk. Lehet valakinél a feleség és az anya áll az első helyen, akár 30-30 egységgel jelölje, a dolgozó nő 20, és a maradék szerepek pedig a maradék 20 egységgel elosztva jelennek meg. Természetesen ez mindenkinél más, lehet, hogy az anya 50 egységet kap, miközben a dolgozó nő most kevésbé fontos, így csak tíz jut rá. Lehet, hogy valakinek a barátnő szerepe erősebb épp és az kap sok egységet, vagy szülei betegeskednek és így akár 50 évesen is a gyermek szerepe növekszik meg. Érdemes időt hagyni a gyakorlatra, átgondolni, ha valóban csak 100 egységet oszthatunk, hogyan priorizáljuk a szerepeinket? Mi a legjobb megoldás ahhoz, hogy kevesebb stressz érjen minket és maradjon magunkra is energiánk? Érdemes a szerepeken belül is tovább osztani az egységeket, miből áll az a szerep? Mihez szükségesek ezek az egységek? Gondolatokra, érzésekre, tettekre? Problémamegoldásra, gondoskodásra, értő hallgatásra, kríziskezelésre?

 

A feladat második felében egy más színű tollal újra osszunk el egy másik 100-as egységet, ez most az idő száz egysége lesz. Gondoljuk át és nézzünk rá, mennyi tényleges, hasznos időt szánunk az egyes szerepeinkre? Mennyi amennyi jogos? Van amit érdemes lenne növelni, vagy épp csökkenteni? Nagyon tanulságos volt, amikor barátnőm is elvégezte ezt a gyakorlatot és bizony az anyaszerepében a legtöbb időt meddő dologgal töltötte az alvás rovására: aggódott. Jó üzenet volt számára, hogy ezt a folytonos aggodalmat érdemes befejeznie.

 

A minap elővettem a saját, korábbi rajzomat, nagyjából másfél éve készítettem. Egyrészt megállapítottam, hogy bizony itt lenne az ideje egy új készítésének! Emlékszem mennyire élesen belém hasított anno a felismerés, hogy míg az időm 15 százalékát vezetéssel töltöm, szerepeim között a „sofőr” szerepe egyáltalán nem kapott pontot, holott milyen komoly figyelmet érdemel! Vagy tanulságos volt az is, hogy kismama szerepemre 10 egységet osztottam a szerepek között és csak 2 egységnyi időt... Kismama létemben a magamra figyelés vagy a pihenés egyáltalán nem szerepelt az időbeosztásomban.

Egy-egy új szerepet felvenni a „listánkra” talán még egyszerű feladat, de minőséggel benne lenni már korántsem az. Szerencsére mindig van lehetőségünk módosítani, ehhez azonban az szükséges, hogy felismerjük a helyzetet. Vajon te mit tanultál a saját szerepedből és a rájuk szánt idő arányából? Van-e olyan terület, ahol érdemes változtatnod?  

Szerző:

Kayser Ágota, üzleti coach, tréner, háromgyermekes anyuka

 


címkék: szerepek, anya, apa, feleség, férj, energia, idő, munka-magánélet, egyensúly

vissza