Téged ki lehetne hozni a sodrodból?


A legnagyobb hatalom önmagunknak parancsolni - ezt már Seneca, ókori római filozófus és államférfi is megmondta. Vajon mindig képesek vagyunk arra, hogy türelmesen meghallgassunk mást? Bizony előfordul, hogy akkor is cserben hagy a nyugalmunk, amikor valaki hosszan beszél, nemhogy akkor, amikor sértegetnek minket. Az alábbi történet jó példa arra, hogy a legneccesebb helyzetben is megőrizhetjük a hidegvérünket.

Élt egyszer egy hatalmas harcos, aki már idős volt, mégsem akadt legyőzője. Hírneve messze földre eljutott, tanítványok gyűltek köré, hogy tőle tanulhassanak. Egy nap egy ismeretlen, fiatal harcos érkezett a faluba. Eltökélt volt, hogy ő lesz a legelső, aki legyőzi a híres és hatalmas harcost. A kihívónak volt egy rejtélyes képessége: megtalálta és kihasználta ellenfele gyenge pontját.
Az aggódó tanítványok tanácsa ellenére az idős mester boldogan fogadta a fiatal harcos kihívását. Amikor a két fél nekiindult a küzdelemnek, a kihívó mindenféle módon sértegetni kezdte az idős mestert. Sarat dobott az arcába és le is köpte. Órákon keresztül verte szavakkal az öreget, próbálta kihozni a sodrából.  Ám az idős mester csak állt mozdulatlanul, és teljes nyugodtsággal. Végül, a fiatal harcos teljesen elfáradt, tudta, hogy veszített, szégyenkezve távozott.
A tanítványok csalódtak, hogy a mesterük miért nem támadta meg a harcost, és kérdezgették: „- Hogy tudtál ennyi megaláztatást elviselni? Hogyan kényszerítetted fizikai erő nélkül meghátrálásra?” A mester ezt válaszolta: „- Ha valaki azért jön, hogy ajándékot adjon, de te nem fogadod el az ajándékot – válaszolta a mester, - akkor kié is lesz az ajándék?”

Vajon mi elvettük volna az "ajándékot" vagy ott hagytuk volna a másiknál? Vitás helyzetben mostantól hátha eszünkbe jut, nem kötelező elvenni a mástól kapott, kéretlen meglepetést... 


címkék: harcos, tanítvány, türelem, ajándék, nyugalom

vissza