Spórolt pénz minőségi időért cserébe


Nem könnyű a napi teendők közé beiktatni, hogy minőségi időt töltsünk másokkal: családtagjainkkal, barátainkkal. Pedig megéri akkor is, ha úgy érezzük, áldozatot hozunk az együtt töltött órákért. Egy kisfiú alapos és szeretetteljes leckét ad az apukájának, ami biztos, hogy mostantól mindig eszébe juttatja: szeretteinkre érdemes és szükséges időt szentelni. Nem szólhat mindig minden a munkáról... 

Van, hogy pont azokra nem szánunk elegendő időt, akik a legkedvesebbek a szívünknek... Ismered a történetet? Elgondolkodtató. "Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről, és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá, és megkérdezi: - Mondd Apa, neked mennyi az órabéred?
Az apja haragra gerjed: - Miért kérded?! Csak nem valami hülye játékot akarsz megvetetni velem? Azonnal mars a szobádba!
A kisfiú szemébe könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót.
Ahogy az apa ül a fotelben, még forronganak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újraíratta vele a prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt elment betegállományba... Kezébe temeti az arcát.
"Mikor lesz ennek vége?" - kérdezi magától. Aztán eszébe jut a gyerek. "Talán nem kellett volna így bánnom vele... Lehet, hogy csak egy ártatlan kérdés volt, és én értettem félre, azért mert úgy érzem, a környezetemben már mindenki rajtam élősködik." - gondolja magában, és elindul felfelé a lépcsőn. Benyit a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva játszik magában.
A fiú felnéz, és újra megkérdezi: - Apa, neked mennyi az órabéred?
- Négy dollár fiam.
- És tudnál nekem adni két dollárt?
Az apa gyanakvó tekintettel ránéz a fiára, és azon töpreng: "Remélem, hogy nem valami játékot akar venni belőle magának..." Majd meg is kérdezi tőle:
- Mire kellene neked az a két dollár?
- Mindjárt megmutatom! - mondja a gyermek sejtelmes mosollyal az arcán.
Apja előveszi a két dollárt, és odaadja a fiának. Mire a fiú benyúl a takarója alá, és előveszi a spórolt pénzét. Elkezdi összerakosgatni az aprót, ami összesen két dollárra jön ki. Hozzáteszi a most kapott másik két dollárt, és boldogan az apja felé nyújtja:
- Apa! Most, hogy kifizetem neked, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játszunk?"

Milyen fájdalmasan tanulságos a kisfiú logikája! Ha az apukáját megfizetik, akkor dolgozik, időt tölt olyan dolgokkal is, amelyek nem okoznak neki örömöt. Talán a játék sem örömhozó, ám a gyermeknek fontos. Ha kifizetné az apját, akkor talán rá is szánna időt... Valóban ennyire nincs időnk, energiánk, figyelmünk másokra? A gyermekünkre, a férjünkre, a feleségünkre, a szüleinkre, a barátainkra? Ma mennyi időt töltöttél aktívan, figyelmesen, gondosan a szeretteiddel vagy csak jelen voltál az életükben - passzívan? Hogyan tudnál adni minőségi időt a szeretteidnek?


címkék: minőségi idő, közös játék, figyelem, empátia, szeretet, történet, tanulság, kisfiú, apa, együttlét

vissza