Pozitív gondolkodás? Jó, de hogyan csináljuk?


A nonstop és kényszerű pozitív gondolkodás már lehet, hogy súrolja az önbecsapás határait és ugyanez igaz a negatív gondolkodásra. Kayser Ágota arra jött rá, helye és ideje van az életében arra, hogy pesszimista gondolatait sakkban tartsa és inkább a szép dolgokra fókuszáljon. Egy három gyermekes anyuka, coach és tréner válasza arra, hogyan vonhatjuk be családunk tagjait személyes fejlődésünk érdekében.

Tanulom a pozitív gondolkodást – ez egy született optimistának nem jelent kihívást, nekem viszont sokszor okozott már fejtörést. Mi tagadás, időnként inkább pesszimistának vallom magam. Amikor hullámvölgyek alján vagyok, gyakran kapom meg a környezetemtől, legyek pozitív, lássam meg a nehézségben is a jót. Oké, de hogyan? A folyamatos kísérletezéseim közül, most két történetet osztanék meg, bátorítva mindenkit a kipróbálásukra.

Bugyuta hála? Az első történetem idején, épp a coaching egyik fajtájával, az ontológiai coachinggal (a problémákhoz való hozzáállásunk megváltoztatásában támogató fejlesztés) ismerkedtem, amikor újfent megkaptam, hogy érdemes pozitívan gondolkodni. Azt az ötletet kaptam, hogy vegyek egy füzetet, amelybe beleírok minden nap végén 3 olyan dolgot, ami jól volt a napomban, amiért hálás lehetek. Bugyutának tartottam az egészet, kételkedtem benne, túl egyszerűnek tűnt, valahogy azt éreztem minden ilyen tanács arra bizonyíték, mennyire nem értik a helyzetemet: egyszerűen pesszimista vagyok és kész, ez nem készség, amit fejleszteni lehet, hanem mentalitás. Viszont az elhatározás bennem volt a változásra, hát megpróbáltam. Vettem egy csinos füzetet, rábeszéltem a páromat, hogy este közösen csináljuk (ezzel is bizonyítva magamnak, hogy ez azért biztosan jó dolog lesz), majd nekivágtunk. A második héten az egyik pozitív dolog az volt a napomban, hogy sikerült háromnapi „jó dolog” listázást bepótolni... Egyszóval küzdöttem. Mindig lehet találni valami kifogást: „fáradt vagyok”, „amúgy is rossz napom volt”, „nincs erőm még ezzel is foglalkozni, már lecsukódik a szemem”, stb. Nem tudom pontosan hány napja használtam a kis füzetet, mire megtörtént a csoda, az első sikerélményem! Napközben éppen egy hosszabb autóúton vezettem és a februári hideg ellenére gyönyörűen sütött a nap. Imádok vezetni, imádom azt a hihetetlen szabadság érzést, ami ilyenkor hatalmába kerít. A tél ellenére ragyogóan sütött a nap, gyönyörű volt a táj, kellemes zenét hallgattam, és épp munkából tartottam haza kivételesen időben… Bevillant: ma megírom a kis füzetembe. Hát így fejlődhetünk a hála érzete által is!

 

 

Tudatos kérdezés. A második történetem kötődik az elsőhöz, ugyanis a kitartásom nem volt végtelen, így új módszert kellett kitalálnom az esti pozitív összegzéshez, hogy tovább fejlődjön a pozitív életszemléletem. Most a férjemen kívül a gyerekeket is befogtam a pozitív dolgok listázásába. A technika nagyon egyszerű, vacsora, fürdés után mikor már mindenki az ágyban van, megkérdezzük egymástól: mi volt a legjobb a napodban? A gyerekek persze sokszor tőlem kérték a választ, vagy tippet a felelethez. Mivel kicsik voltak, úgy mutattam példát, hogy a saját napomból valamilyen velük kapcsolatos dolgot emeltem ki: „jó volt együtt játszani a játszótéren”. Ők ugyanígy tettek, szinte visszaismételték a szavaimat. Aztán pont miattuk, hogy hátha ki tudok tőlük csalni egy jó ovis sztorit, vagy más számukra izgalmas eseményt, elkezdtem saját élményeket mesélni: „jól sikerült egy megbeszélésem”, „időben hazaértem”, stb. Rövidesen náluk is működött.

 

 

A legjobb az egészben mégis az, hogy ezt a napi pozitív kérdést és válaszkeresést olyan szinten sikerült tudatosítanom bennük, hogy amikor nagyon nehéz napom volt (például amikor nagyon fáradtnak éreztem magam, és "lányok aludjunk már" érzésem volt) a 3 éves gyermekem akkor is nekem szegezte a kérdést: „Anya, neked mi volt jó a napodban?”. Ilyenkor nincs mese, átgondolás után, jöhet a pozitív válasz, mert mindig van valami ami a legjobb a napunkban! Imádom őket, tanítanak engem, többek között nekik is köszönhető, hogy ez a gyakorlat majdnem három éve töretlenül működik! S persze még nem mondanám magam optimistának, azért már úton vagyok! És te? 

Kayser Ágota, üzleti coach és tréner, 3 gyermek édesanyja

 


címkék:

vissza