Megvan a saját origód?


Hétköznapi történetek, amelyekben magunkra ismerhetünk, a feloldásukban pedig segítséget kaphatunk az esetek alapján – dr. Bányai Edit, üzleti coach, a Pécsi Tudományegyetem oktatója olyan valós élethelyzetekről ír, amelyekkel munkája során találkozik. Most épp egy fiatal lányról, akiknek az édesapja elhunyt, számára ő volt az origó, s most meg kell tanulnia, hogyan lehet saját maga a kiindulási pont, ha az életét újra szeretné rendezni.

Csendes, halk szavú, húszas éveinek elején tartó fiatal lány ült mellettem… első coaching ülés, amelynek témája, hogy nem találja a helyét, nem tud tervezni, előre látni, emiatt szinte semmibe nem tud belekezdeni. - Rövidesen kezemben lesz a diplomám, lépni kellene – fogalmaz. Kérdezem tőle, hogy mindig így volt ez? - Nem, nem volt mindig így – mondja, és lassan megérkeznek a fontos mondatok, válaszok: - Pár éve halt meg Édesapám, aki nemcsak apa volt, hanem annál sokkal több, hozzáfordulhattam minden gondommal, támaszkodhattam rá. Apa volt az ORIGÓ.

 

 

Belém hasított ez a mondat szülőként és felnőtt gyerekként egyaránt. Szülőként mi vagyunk a kezdet, az eredet. És vállalva szerepünket, erősítjük is ezt a pozíciót, abban a tudatban és hitben, hogy gyermekünknek szüksége van erre a biztonságot adó origóságunkra. De hogyan, milyen formában és meddig van rá szükség? És mikor jön el az a pont, ahol már nagyon tudatosan arra törekszünk, hogy megtanítsuk gyermekünket arra, hogy megtalálja saját magában az origót, hogy felelősen hozzon döntéseket, tudásában és erejében bízva. Bátorítsuk őt, hogy lehet saját maga támasza, tanácsadója. Tegyük mindezt azért, hogy majd ő is origó lehessen unokánk, vagy valaki más számára.

Valójában az utolsó pillanatig számíthat ránk gyermekünk. Szülőként origók szeretnénk maradni, de semmi esetre sem a vég, vagy fejlődést gátló béklyó. Maradhatunk biztos pont az életükben, de mindeközben rendkívül fontos, hogy stabil, magukban bízó, saját erejüket megtapasztaló felnőtteket neveljünk belőlük. Hallgatókkal folytatott coaching munkám során sokszor találkozom ugyanerről a tőről fakadó problémával, mikor az apunak, vagy anyunak való megfelelés szab gátat a valódi én felszínre törésének. A felelős felnőtt lét kialakulását nehezíti a látszat ellenére szintén origónak tartott, a megfelelési törekvések mögött álló, etalonként működő szülő is. A szülő, aki gyakran féltve gyermekét a kudarctól, az élettől, a saját tapasztalatára és mintájára alapozva merev szabályrendszert alkot, túlzott elvárásokat támaszt bízva abban, hogy mindezt utóda érdekében teszi.  

Senkit nem hibáztatok, hiszen szülőként pontosan tudom, mennyire nehéz társadalmunkban, jelenlegi oktatási rendszerünkben elkerülni, hogy néha irreális elvárásokat támasszunk gyerekeinkkel szemben. Hiszem azonban, hogy soha nem késő végiggondolni, egészségesen alakult-e a kapcsolatunk, vagy szükséges-e más alapokra helyezni. 

 

 

Mit lehet tenni, mikor felnőtt fejjel rádöbben valaki, hogy bizonyos helyzetekben nem tud egyedül lépni, dönteni, feladatot megoldani; mikor számára fontos személy jelenti az origót, viszont egy új élethelyzetben ez az origó már nem érhető el, vagy tapasztalat híján nem tud támaszt nyújtani?  Van-e esély ekkor megtalálni magunkban a kiindulópontot? A válasz határozott igen. Tudatos önismereti munkával van lehetőségünk felismerni, hogy a vonzó, támaszként létező személy mit is tanított számunkra, mit tanulhattunk tőle. Mi ad vagy adott ott stabilitást ebben a kapcsolatban? Lehet-e ő a példaképem, hogyan és hol tudom őt követni? Mikor támogatott, milyen igényemre figyelt oda, és én hogyan tudom ezt az igényemet tiszteletben tartani.

Kérdés, hogy hogyan kerülhetünk egészséges távolságba, miképp lehet kiegyensúlyozott ez a kapcsolat? Megértve és tisztelettel megőrizve minden, az origóságában számunkra fontos tulajdonságát; gondoskodásából vagy olykor túlzott aggódásából, szigorából megértve saját, valóban félthető értékünket. És amint ez az érték bennünk a helyére került, amint mi is képesek vagyunk valódi értékként tekinteni rá, akkor megleltük belső origónkat.

 

 

A fiatal lány lépésről lépésre halad erejének megtapasztalásában, belső kincseinek felfedezésében Most tanul valóban ránézni eredményeire, azok elfogadásával és helyénvaló értelmezésével stabilitást és távlatokat teremtve önmagában és kapcsolataiban.   

Szerző: dr. Bányai Edit

life és business coach, mentor, egyetemi oktató

www.drbanyaiedit.hu

 

 


címkék: origó, szülő, gyermek, felelősségvállalás, célok, támasz, értékek, gyász, coaching

vissza