Kinek élsz?


Meg kell felelni: családnak, barátoknak, munkahelyen, önmagunk irtózatos elvárásainak. És ebben a nagy megfelelősdiben hol vagyunk mi? Cillárik Adrienn, blogger szerint sosem késő belső szemlét tartani, elemezni az életünket, belevágni valami újba, valami szokatlanba, és fejlődni, tanulni, képezni saját magunkat, ha nem érezzük magunkat jól a bőrünkben.

Mostanában foglalkoztat az útkeresés témaköre. Gyermekként kapjuk a sok ingert azzal kapcsolatosan, hogy mivé szeretnénk válni: "Mi leszel, ha nagy leszel?", "Mivel szeretnél foglalkozni?", "Ne, az biztos ne legyél..." és még sorolhatnám.

Rengeteg kérdés, visszacsatolás, elbizonytalanítás azzal kapcsolatosan, hogy kivé, vagy mivé is szeretnék válni.  Aztán elkezdünk valamerre elindulni, még közel se biztos, hogy a jó irányba. Elkezd a személyiségünk forrni, és mi magunk napról napra, hétről hétre, vagy akár évről évre változunk. Ezeket a változásokat a környezetünk olykor nagyon nehezen bírja. Egy szófogadó kislányból, kisfiúból idővel lázadó kamasz válik, felnőtt korára pedig akár egy határozott, önfejű és öntörvényű hölgy vagy úr. Természetesen mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, de hamarabb vesszük észre a "hibákat" másokban, amikkel nem tudunk azonosulni.  És aztán meg is kapjuk: „régen más voltál!” Ha belegondolunk, ez mennyire logikus! Annyit kellene megérteni, elfogadni, hogy az élet mindenki számára ad leckéket, és tanulnivalókat, melyek során formálódunk, változunk, a személyiségünk alakul, az önismeretünk pedig jó esetben mélyül.  

 

 

A gyerekkorban, majd később a felnőttkorban ért környezeti hatások mind befolyásolják létünket, és életünket. Személyiségünktől, képességeinktől és kitartásunktól függ, hogy az életünket merre és hogyan kormányozzuk tovább. Döntéseinkért vállaljuk-e a felelősséget? Észrevesszük-e, hogy a mindennapos mókuskerék tekerése közben mi magunk hogyan vagyunk? Hol vagyunk? Fontosak vagyunk-e magunknak és másoknak? Merünk-e kilépni és változtatni, ha kell, akkor a társadalom által elvárt normákból is? Rájövünk-e, ha egy úton már hosszú ideig bandukolunk és az milyen hatással van ránk? És ha az út nem vezet sehová, észrevesszük-e? Vagy élvezzük még az utat, úgy, mint amikor ráléptünk és az első egy-két métert tettük meg épp? Netán kiégtünk? Hova helyezzük saját magunkat életünk történetében? Kinek élünk? A környezetünknek, vagy saját magunknak?

 

 

A saját utunk keresése, és megtalálása önmagunkról szól. Míg a legelején feltett kérdéseket anno szüleinktől és egyéb felnőttektől kaptunk meg gyerekként; az idő elteltével ezeket a kérdéseket saját magunknak kell feltenni.

Jó helyen vagyok-e?

Élvezem-e teljes szívvel azt, ahol vagyok?

Jól döntöttem-e?

Vállalom-e a döntésemért a felelősséget?

Merek változtatni, vagy félek a változásoktól?

 

 

A változások gyakran félelmetesek. Főleg ha másoknak szeretnénk megfelelni, s a bennünk zajló változások egyre nehezebbé teszik ezt. Mit szól a család, a barátok véleménye milyen lesz, a környezetüknek és mindenkinek hogyan lehet a legjobban megfelelni? Ebben a mindenkiben csak egyetlen egy embert felejtünk el beletenni: ÖNMAGUNKAT. Sosem késő belső szemlét tartani. Elemezni az életünket, esetleg belevágni valami újba, valami szokatlanba, és fejlődni, tanulni, képezni saját magunkat. Tedd fel a kérdést magadnak: Te éled, vagy tudatosan megéled a mindennapjaidat? Úgy, hogy neked is jó legyen.

Szerző: Cilárik Adrienn

www.cilarikadrienn.cafeblog.hu 


címkék:

vissza