Felesleges aggódásaink


Időnként túlaggódjuk a mindennapokat, félünk új helyzetektől, különösen akkor, ha hiányzik a tudásunk vagy valamilyen kompetenciánk ahhoz, hogy a maximumot nyújtsuk a helyzetben. Pedig a legfrusztrálóbb helyzetekben is gondoskodhatunk magunkkal apró dolgokkal. Az ehhez szükséges tudatosságról írt cikket az OK vagyok! számára Cilárik Adrienn, blogger.

Be kell vallanom, hogy az idegen nyelv és annak tanulása iránti lelkesedés valamikor szakközepes korszakomban hagyott alább. Magántanárhoz jártam, így az iskolában hamarabb tudtam szavakat, nyelvtant, mint a többi társam. A tanárnak ez feltűnt, mikor elmondtam, hogy bizony az iskolában tanultakat különórákon fejlesztem, onnantól kezdve elkönyvelte magának, hogy én úgyis mindent tudok, velem nem kell foglalkozni az órákon. A lelkesedésem alább hagyott, hamarabb bemagoltam egy kilométer hosszú verset, vagy történelmi eseményt szóról szóra, minthogy angol szavakat bebifláztam volna. Épp ezért, ha most felnőtt fejjel beszélnem kell, akkor nem áll át a gondolkodásom az angolra, a magyar szórend pörög folyamatosan a fejemben. Nem vagyok tökéletes, jól tudom, hogy vannak területek, ahol fejlődnöm kell – a nyelvtudás biztosan az.  

 

 

Bármennyire is szeretnénk megúszni, elkerülni olyan szituációt, amelyben bebizonyosodik, hogy nem vagyunk túl jók azon a területen, az élet akarva akaratlanul is belekényszerít minket. Négy évvel ezelőtt, mikor elkezdtem felvállalni és blog formájában képviselni a Guillain-Barré szindrómát, az elsők között rám talált egy külföldi alapítvány. Azóta is kapcsolatban állok velük, az elmúlt egy évben pedig több nemzetközi rendezvényükön is részt vehettem. Március végén Budapesten volt egy nemzetközi kongresszus, amelynek előestéjére és az est követő vacsorára is meghívást kaptam és felkérést, hogy mondjak beszédet a hazai Guillain-Barré szindrómás betegek helyzetéről – méghozzá angolul. Ahogyan közeledett a program, a gyomrom összerándult, aggódtam, „paráztam”. Bár többen segítettek, fordították és ellenőrizték az angol szövegem, én pedig gyakoroltam, készültem, hiszen egyedül kellett helytállnom az esten.

 

Nemrég részt vettem egy lovas önismereti tréningen, ahol visszajelezték, gyakran kételkedem magamban, holott felesleges, mert a végén úgy is teljesítem a rám szabott feladatot. Ez a visszajelzés járt a fejemben, vajon, most tudom-e teljesíteni ezt az angol nyelvű beszédet? Azt éreztem, valahogy gondoskodnom kell magamról. Korábban érkeztem, hogy a szereplés előtt még tudjak relaxálni. Az esten volt még egy fiatal, magyar srác, megkértem, hogy üljön mellém, ez növelte a biztonság érzetem. Meghallgattam az előttem lévő rövid előadásokat, ez alapján újra rendeztem a gondolataimat a beszédemmel kapcsolatban. Jutott eszembe új mondandó, ezt is átgondoltam, hogyan tudom a lehető legegyszerűbben kifejezni. Majd rám került a sor. Nincs mese, meg kell szólalnom, hiszen minden szempár engem figyel. Felálltam. Nyitó mondatnak közöltem a tényeket, mi szerint az én angol tudásom hozzájuk képes sehol sincs, éppen ezért elnézést az egyszerű mondatokért. Mikor már benne voltam a helyzetben elmúlt a szorongás, gyomorgörcs.

 

 

Ahogy A békés harcos útja című filmben is hallható, rám is igaz az idézet: „Hol vagy…? – Itt. – Ez mikor történik? – Most. – És te mi vagy? – Ez a pillanat.”  Bár semmi nem úgy történt, ahogy készültem és háromszor annyi ember előtt beszéltem, mint ahány főre eredetileg gondoltam, mégis minden a lehető legjobban alakult. Meglehet, csupán el kell fogadnunk a hiányosságainkat, a fejlesztendő területeinket ahhoz, hogy hiányuk ne fojtogató élmény legyen, hanem nyitottságot és tanulási kedvet növelő tény. És egy frusztráló helyzetben is tehetsz magadért, gondoskodhatsz apró dolgokkal magadról, hogy elűzd a félelmeid. Az a kérdés, hogy van-e, lesz-e ehhez elég tudatosságod? Nekem ebben a helyzetben szerencsére ez a tudatosság sikerült. A vacsora remekül sikerült, kedves, új kapcsolatokat alakítottam ki, és másnap a konferenciára már sokkal magabiztosabban, határozottabban érkeztem meg.

Szerző: Cilárik Adrienn, blogger


címkék: gondoskodni magadról, tudatosság, aggódás, angol, konferencia, para

vissza