Az ünnep: odafigyelés a másikra


Egész évben rohanunk, a hajcihő felőröl minket. Figyelemre, jó szóra, a szeretet kifejezésére kevés idő jut. Ez a Jorge Bucay történet emlékeztessen minket, hogy nem sajnálhatjuk a minőségi időt a szeretteinktől, ha mégis, olyan dolgokat hagyunk figyelmen kívül, amelyek megédesítik az életünket és szeretetteljessé teszik a kapcsolatainkat... 

Volt egyszer egy ember, aki az 1929–33-es nagy gazdasági válság idején, Amerikában, a karácsony közeledtével megállapította, hogy akár tetszik, akár nem, ezúttal bizony nem telik nagy ajándékokra.
Így aztán a pénztárcájához képest óriási összeget költött egy nagy tekercs ezüstpapírra, amelyet karácsonyi rajzok díszítettek. A drága tartalom hiányáért talán kárpótol az elegáns csomagolás, gondolta. December közepén elhatározta, hogy a következő szombaton mást se fog csinálni, csak becsomagolja a hét folyamán vásárolt, ajándéknak szánt „csecsebecséket”.
Kinyitotta a lépcső alatti szekrényt, de üresen találta a papírt tartalmazó kartonhengert. Rettentő dühös lett.
– Ki vette el a szekrényből az ezüstpapírt? – kiabálta. – Ki volt az? És mire használtátok azt a méregdrága portékát?!
És így ordítozott magából kikelve, míg négyéves kislánya lehajtott fejjel elébe nem állt:
– Én voltam, papa, én használtam el.
– Elhasználtad? Engedély nélkül?
– Igen, papa – felelte a kislány sírásra görbülő szájjal.
– Egy vagyont adtam érte, kisasszony, és nem azért, hogy játssz vele, hanem hogy karácsonyi ajándékokat csomagoljak bele.
– De hát… – magyarázta volna a kislány.
– De hát haszontalan gyerek vagy! Az apád húzza az igát, hogy mindenetek meglegyen, és amikor veszek valamit, hogy mindenkinek jusson egy kis ajándék, jössz te, és…
– De papa…
– Csönd legyen, most én beszélek! Meg kellett volna kérdezned, hogy vehetsz-e belőle!
– Nem kérdezhettem meg, papa, mert… meglepetés akart lenni.
– Miféle meglepetés? Az, hogy most nincs mibe csomagolnom az ajándékokat?
– Nem, papa. Az ajándék, amit én csomagoltam bele, az a meglepetés.
– Ó, tényleg? Ajándékhoz kellett? Az egész tekercs egyetlen ajándékhoz? És kinek szántad azt az ajándékot, ha megtudhatom? – kérdezte az apa csaknem kiabálva.
A kislánynak könnyek szöktek a szemébe.
– Hát… neked, papa.
A férfinak elakadt a szava. „Szörnyeteg vagyok”, gondolta. „Nekem készített ajándékot, és én megszidtam érte.” Haragját szégyellve, bűntudatosan válaszolt:
– Ne haragudj, kislányom, hogy kiabáltam, de ez a papír túl drága volt ahhoz, hogy egyetlen ajándékra pazarold el az egészet.
– Igen, papa, de nagy volt a doboz, és olyan szép lett!
Ez szíven ütötte emberünket; megpróbálta oldani a helyzetet.
– Jól van, no, lássuk azt a dobozt, hátha felhasználható a csomagolása, s jut belőle a többi ajándékra is.

 


A kislány kisvártatva megjelent a lépcsőn, kezében régi babaháza hatalmas dobozával, amelyet az immár hasznavehetetlen ezüstpapír borított.
– Boldog karácsonyt, papa – mondta a kislány, és átadta a dobozt.
A meghatott apa mindhiába próbálta megmenteni a drága csomagolópapírt, miközben szemrehányást is tett magának, amiért nem hallgatta meg a gyereket azonnal.
Ám amikor kinyitotta a dobozt, és látta, hogy nincs benne semmi, újra felcsattant.
– Hát nem tudod, hogy amikor ajándékot csomagol az ember, ráadásul úgy, hogy az ÖSSZES ezüstpapírt elhasználja, akkor tennie is KELL valamit a dobozba? Hát nem tanított meg a mama, hogy nem illik ÜRES dobozt adni ajándékba?!?
A kislány megint lehajtotta a fejét, és könnyes szemmel válaszolt:
– Nem üres a doboz, papa… Hetven puszit leheltem bele. Mivel nem vihetsz magaddal, amikor elutazol, így legalább a tőlem kapott karácsonyi puszikból vihetsz néhányat.
Az apa úgy érezte, megnyílik alatta a föld.
Karjába kapta a kislányt, és kérte, hogy bocsásson meg neki, amiért nem kérdezett, nem értett meg semmit, és meg sem hallgatta őt.
Mondják, hogy ezután ezüstpapírostul az ágya alá tette a dobozt. És még éveken át, valahányszor szomorú volt, levert, vagy nyomasztották a megélhetési gondok, kivett egy ajándék puszit a dobozból, és felidézte, milyen szeretettel lehelte bele őket a kislánya.


címkék: minőségi idő, karácsony, csomagolópapír, Jorge Bucay, történet, kislány, papa, szeretet, figyelem, boldog ünnepet

vissza