Átírhatók a negatív emlékeink


Emlékeink. Semmi sem fehér vagy fekete. Van olyan negatív emléked akár gyerekkori, akár a felnőtt életedhez köthető, amit magaddal hurcolsz és akárhányszor rágondolsz elszorul a torkod? Hogyan meséled el magadnak és másoknak? Mit emelsz ki? Kinek a nézőpontjából meséled el? Megvizsgálod, hogy miért fáj ez az emlék, mi bántott a történésekben és mire is volt szükséged akkor, amit nem kaptál meg? Íme néhány hasznos kérdés, hogy át tudd írni a fájó történeteid.

A lelkünk felszínén lebegő történetek sokszor negatív élményeket idéznek fel és újramesélésük erősíti bennünk a fájdalom, a hiány, a kielégítetlen szükségletek érzését. Ilyenkor a történet ugyanaz marad, szinte megkövesednek a szereplők gesztusai és tettei és velük együtt a bennünk lévő fájdalom is. Önkéntes szenvedésre kárhoztatjuk magunkat, ha nem változtatunk a történeten, ha nem írjuk át úgy, hogy építeni tudja az életünket.

Ha megvizsgáljuk, hogy a negatív emlékünk milyen szükségletünk hiányára épül, utat találhatunk önmagunk gyógyításához, történetünk más szemszögből való megvilágításához, vagy rájöhetünk, hogy az adott személlyel kapcsolatban éppenséggel olyan történetek sorozatát is mesélhetnénk, amelyek pozitív élményként hatottak ránk.

 

 

Miből fakad a fájdalom, a düh, a tehetetlenség érzése? Mik azok a szükségletek, amik ilyenkor hiányt szenvednek? Tegyük fel a kérdést: tiszteletre, szeretetre, támogatásra, őszinteségre, melegségre, megértésre, figyelemre, közelségre, elismerésre, elfogadásra, biztatásra, bizalomra vágytam volna? Jól esett volna, ha eredményeimet méltó módon ismerik el és velem, engem ünnepelnek? Békét, harmóniát, rendet szerettem volna megélni magam körül? Úgy éreztem az önbecsülésemet, kreativitásomat, hitelességemet érte támadás? A fizikai szükségleteim nem lettek kielégítve, mert nem kaptam elég érintést, ételt, levegőt? Az autonómiám csorbult, mert nem választhattam meg a saját céljaimat és értékeimet, valamint a megvalósításukhoz vezető utat?

Hogyan tudnám a történetemet úgy átírni, hogy ne a hiány érzése mélyüljön bennem? Ehhez érdemes megválaszolni néhány kérdést. Volt olyan helyzet, amikor az az ember, aki akkor megbántott, szeretettel, megértéssel, segítő szándékkal fordult felém? Ettől az esettől függetlenül felnézek rá, tisztelem, vagy tanultam tőle más területeken? Mi változna, ha ezekre a pozitív emlékekre, vagy arra fókuszálnék vele kapcsolatban, hogy a személye általában mennyire gazdagítja a látásmódomat? 

 

 

A múlt eseményeit átírhatjuk a jelenben. Gondold végig ehhez a fenti kérdéseket. Rajtunk múlik, hogy feloldjuk-e magunkban a fájdalmakat és a boldogság, elégedettség érzését növeljük-e életünkben. Legyünk önmagunk legnagyobb segítői és úgy írjuk át történeteinket itt és most, hogy azok lelkünk igényeire válaszoljanak és ezáltal örömmel és elégedettséggel töltsék be életünket. 

Melyik az a történet, amit másként mesélve már a mai napod is felszabadultabb és örömtelibb lehetne? Írd át most!

Szerző: Járfás Ágnes, business coach, tréner


címkék: fájdalom, negatív emlék, önkéntes szenvedés, szükségletek, autonómia, megértés, tanulás, pozitív emlékek, múlt, jelen, átírni

vissza