A reklámokban bízol vagy önmagadban?


Fiatalodást ígérő krémek, gyors fogyással kecsegtető módszerek – szkeptikusak vagyunk, aztán mégis bedőlünk. Tanulságos kutatási eredmény a Nielsen piackutató cég korábbi állítása, miszerint a magyarok 10 százalékkal jobban bíznak a reklámokban, mint az európai átlag. Nem érezzük stabilnak a gazdaságot, a társadalmi körülményeket, így nagyobb vehemenciával és főleg reménységgel nézegetjük a reklámokat, hátha a kínált termékek és szolgáltatások megoldják a gondjainkat.

Belső és külső nyomást is érezhetünk amiatt, hogy szeretnénk megfelelni: másoknak és önmagunknak, épp ezért hagyjuk befolyásolni magunkat, lehet, hogy az eszünk tiltakozik, az érzelmeink mégis bizakodnak, hátha ez most bejön! 

1.           Belső nyomás. Mindenkinek van egy biológiai és egy kronológiai kora. Az utóbbiról nem tehetünk, a naptár annyit mutat, ahány évesek ténylegesen vagyunk. A biológiai korunk azonban eltérhet ettől, arról szól, hány évesnek érezzük magunkat és mennyinek nézünk ki. Elképzelhető, hogy valaki ötven körül van, de mentálisan csak 30-35 évesnek érzi magát, s nehéz elfogadnia az öregedés testi és fiziológiai tüneteit, így jönnek a szépészeti beavatkozások, a hit a „tíz évet fiatalodhatsz egy hét alatt” típusú reklámokban való bizalom. Ha az önelfogadás problémája mellé még egy párkapcsolat- vagy munkakeresés is társul, akkor elképzelhető, hogy még nagyobb lesz a késztetés a reklám-hívőségre.

2.           Külső nyomás. Az önértékelési problémákat tovább növelheti a környezet nyomása, a szintén reklámokból és újságcímlapról ránk mosolygó huszonévesek, vékony és rugalmas bőrű hölgyek, kigyúrt, kocka hasú, sármos férfiak. A képek, a reklámok azt az illúziót keltik, hogy ilyennek kell lenni, azt üzenik, ha nem vagy ilyen, nem is vagy elég jó. És akkor még nem beszéltünk a követlen környezet hatásáról, amennyiben lehet, hogy jó szándékú, mégis destruktív megjegyzéseket kapunk: „felszedtél pár kilót mióta nem láttalak”, „kicsit fáradt az arcod, többet kellene pihenned, hogy lassabban öregedj!”, stb.   

 

 

Hihetetlenül rohanó tempóban élünk, naponta rengeteg inger és információ ér minket, nem könnyű szelektálni ezek között. A szelekcióban leginkább azok az információk érnek el bennünket, amik egyébként is foglalkoztatnak, például felerősítik meglévő véleményünket, a dilemmáinkra adnak választ: Elég jó, szép, okos, stb. vagyok-e? Hogyan lehetek még jobb, szebb, stb.? Ezért is érnek el könnyen a gyors változást ígérő reklámok és bár halljuk kevésbé mozdulunk azokra, amelyek 6-12 hónapos komplex edzéstervet hirdetnek… A felgyorsult világban azonnali, instant megoldásokat akarunk, ha a reklám ezzel nem kecsegtet, akkor nem vagy kevésbé üti át az ingerzónánkat. Pedig ha valóban tartós változást szeretnénk életünk bármely területén, akkor a külcsín rétegei közé és mélyére szükséges néznünk. Az amszterdami VU Egyetemen Jan-Willem van Prooijen professzor bizonyította: Ha azt érezzük, hogy urai vagyunk a helyzetnek, magabiztosak vagyunk, az megvéd minket attól, hogy hinni kezdjünk különböző elméletekben, abszurd ígéretekben, akár gyors szépüléssel kecsegtető arckrémekne. 

Akkor ez azt jelenti, hogy nem vagyunk jól a bőrünkben? Nem vagyunk magabiztosak? Van, hogy ezt csak megjátsszuk. Az elvárások szerepjátékokra kényszerítenek minket, hisz semmire sem vágyunk annyira, mint arra, hogy szeressenek minket és boldogok legyünk. Ha nem szeretjük, nem fogadjuk el önmagunkat, ha a boldogságot csak odakint keressük, akkor mindig valaki, valami más kell az egyensúlyunkhoz. A saját értékeink feltérképezésével, az önismeretünk mélyítésével hosszútávon általában többet érünk el, mint a plasztikai sebész késével. Minden, a másiknak, a környezetnek szóló – megfelelés miatti – szerep nem más, mint a befogadásért, elfogadásért való könyörgés. Ha valaki úgy érzi, hogy ezt a megfelelési kényszert nem tudja elengedni, javaslom ne a plasztikai sebészhez rohanjon, inkább keressen fel egy pszichológust, coachot vagy egy önismereti kurzust, s nézzen először a külső zsírrétegek belső mélységébe. 

Tanulságos kutatási eredmény a Nielsen piackutató cég korábbi állítása, miszerint a magyarok 10 százalékkal jobban bíznak a reklámokban, mint az európai átlag. Nem érezzük stabilnak a gazdaságot, a társadalmi körülményeket, így nagyobb vehemenciával és főleg reménységgel nézegetjük a reklámokat, hátha a kínált termékek és szolgáltatások megoldják a gondjainkat.

 

 

Az teljesen természetes, hogy tegyünk magunkért, ha nyitottak és kíváncsiak vagyunk, próbáljunk ki új krémeket és szépészeti beavatkozásokat, de először tegyük rendbe a belsőnket. Íme 10 kérdés, amit feltétlenül tegyünk fel magunknak – időről időre:

  1. Mi(k) az(ok) ami(ke)t legjobban szeretek magamban?
  2. És még?
  3. 1-10-es skálán mennyire fogadom el önmagam testestül-lelkestül? (1: egyáltalán nem, 10: teljes mértékben)
  4. Ha a válaszom nem 9-es vagy 10-es, mit tehetek magamért, hogy az önelfogadásom javuljon?
  5. Mikor mondtad utoljára magadnak, lehetőség szerint tükör előtt, hogy „én, én vagyok: szeretlek, elfogadlak, így ahogy vagyok”? Mikor mondod legközelebb?
  6. Mit tudsz tenni magadért, hogy fizikailag és mentálisan is fejlődj?
  7. Hogyan tudsz még erősebbé válni?
  8. Mi az amit már megtettél magadért?
  9. Mi az amit még megtudsz?
  10. Ki tudja serkenteni, ösztönözni a belső megerősödésed?

címkék: reklám, önbecsapás, ész, érzelmek, befolyásolás, szerepek, magabiztosság, stabilitás

vissza